Rólunk
"Szeretet nélkül lehet fát aprítani, és szeretet nélkül lehet téglákat formálni de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni"
Lev Tolsztoj
Sokan kérdezték tőlem, hogy hogyan jutott eszembe bölcsődét nyitni és miért kezdtem bele ebbe az egészbe.
Az egész gondolat akkor fogalmazódott meg bennem, amikor 2005-ben friss anyukaként szembesültem azzal a teljesen egyértelmű kérdéssel, hogy hogyan lehet gyerek mellett hatékonyan beosztani az embernek a saját idejét. Ez egy teljesen egyértelmű dilemma, ami minden szülő fejében megfordul, hirtelen a gyerek nélküliségből belecsöppenünk egy új életbe, egy új létbe, ami már teljesen más hozzáállást, beosztást igényel.
Szerencsére az első gyerek esetén a nagyszülők nagyon sokat segítettek, ahhoz, hogy valahogy átvészeljük az óvodáig. Azonban a következő gyermekem születése előtt nagyon elgondolkoztam azon, hogy hogyan is lehetne megoldani azt, hogy legalább alkalmanként, egy kis időre le tudjam adni a gyereket. Ekkor kezdtem el kutatni, keresni családi napközik után. Abban az időben ez nem volt annyira elterjedt, mint manapság, így nagyon keveset találtam és azok sem olyan eszméket, filozófiát követve működtek, amit én elképzeltem a gyermekeimnek. Ez a félelem a kezdeti években, hogy a gyermekünk milyen helyre kerül akár egy órára is, szerintem minden anya fejében természetesen megfordul. Egyik kedvenc pszichológusom Vekerdy Tamás megmondta, hogy „az első három évben minden eldől”. Ezen dolgok fényében úgy gondoltam, hogy több anyuka társam jár hasonló cipőben, mint én, így megszületett a gondolata annak, hogy létrehozzunk saját vállalkozásként egy családi napközit. Abban az időben üzemeltetett vállalkozásunk nem tette lehetővé azt, hogy a két gyermekünkkel a megfelelő minőségben tudjak foglalkozni.
A családi napközi vállalkozás így több problémára is megoldást jelentett az életünkben. Így 2009-ben úgy döntöttünk, hogy belevágunk ebbe a kalandba. Azóta sok idő eltelt és sok dolog változott, de minden változás az eredeti filozófiám és szellemiségem kereteiben történt. A jelenlegi működésünkhöz sok számomra teljesen új kihívással kellett szembenéznem. Az egyik legnehezebb dolgom a megfelelő alkalmazottak kiválasztása volt. Rengeteg diákot, tapasztalt pedagógust kellett meghallgatnom ahhoz, hogy megtaláljam azokat a személyeket, akikkel megvolt az a közös szimpátia, mondhatnám „rezgés”, ami véleményem szerint szükséges ahhoz, hogy az én elképzelésem szerint vigyázzanak és foglalkozzanak a gyerekekkel. Visszatekintve most az előző évekre eszembe jut, hogy milyen sok energiánkat emésztett ez fel és milyen sok álmatlan éjszakát okozott nekünk. Kicsit olyan ez, mint a gyereknevelés, sokszor nehéz és rengeteg konfliktust, stresszt és kihívást jelent, de a végén büszkén nézünk vissza arra, amikor látjuk, hogy miből lett a cserebogár.
A Baba Egyetem esetében is így van ez. Nagyon sok örömmel és boldogsággal tölt el az, amikor látom, hogy a gyermekek jól érzik magukat és amikor a szülők hálás és boldog szavaikat kapjuk munkánkért cserébe. Úgy gondolom, hogy a mostani felállásban a Baba Egyetemmel sikerült elérni az eredeti célomat, de az utunknak még messze sincs vége :)
Apáti Kata
Baba Egyetem Anyukája
Hívjon minket:
+3630/232-2737
